Három szinten ruhám egy szót se szól te időt zabálsz gúnyt kormányozol Exodust olvasok nekünk smafu a szélhegy a vándorlepedők bazaltkemények kataton házban felmondott a száj a nyelvnek és az asztal sebzett fája fáj csak vudu van mely tébollyal vegyül…
a szerelem l’ amour az jellemző a korra hogy már az angyalok szinte teherbe esnek szeretjük Arlovát kit két pribék cipel a grádics élein kocog cipője orra az orgazmust a pincék betonja fojtja el échappée aux réseaux de l’ oiseleur…
Didergő lelkem nem bírta tovább, Torkomba szorult bele holtan — Lukat törtem a fejemen át Benyúltam érte és kiraboltam. (Karinthy Frigyes: Szerelmi öngyilkosság [részlet])
VAJDA JÁNOS VÉGRENDELETE [Budapest, 1897. január 16.] Halálom esetére Január 16. éjjel 3 óra. Kérem a következőket: I. Testem okvetlen minél apróbb részletekre fölbontassék: agyam, szivem, gyomrom kivétessék és fölapróztassék. II. Fiókomban, tárcámban találtatandó lehet e pillanatban mintegy 400 frt.…
Szerelmes vagy, sovár egész augusztusig! Szerelmes vagy: nevet szonettodon a lányka. Ődöngsz kedvetlenül, elhagynak társaid. — Aztán pár kurta sort ír egy estén a drága. Ez este bárba mégy, mely csillog fényesen, egy korsó sört hozatsz, vagy édes limonádét… Az…
Az ősz latinkönyves tógásdiákja már bevonult zordon kollégyomába, de idekint próbát tesz még a bősz nyár. Tarlók felett langyos szellő terelget öröklétnek szánt magvakat. De köztük madárcsontvázként ődöng az ökörnyál. Valahol rothad egy órjási gomba, de hibbant cinke álmodik tavaszt,…
Mert a világ mely hölgye tudna „nemet” mondani egy finom, narancslekvár színű macska szenvedélyes, mégis toujours discret közeledésére? (Angela Carter: Csizmás Kandúr [részlet], ford.: Greskovits Endre)
Először is, azok a csibészek ott a nyakunkon nem olyan hülyék, mint amilyennek általában látszanak, másrészt meg én se vagyok olyan hülye, mint amilyennek akkor látszanék, ha megpróbálnék futás közben meglógni, mert palimadár az, aki szökésben fogatja el magát, én…
Hiszen nincs még egy olyan felesleges, értelmetlen és nevetséges dolog a világon, Őfőukránságod, mint a jó költészet, másrészt nincs még egy olyan pótolhatatlan, fontos és nélkülözhetetlen dolog sem. Nézze meg az összes nagy nép történetét, és látni fogja: a költészetük…
A kifutójáról egy állat észrevesz, ideszalad hozzám, a legszéléig eljön, néz, néz, majd óvatosan átszimatol a tükrön. (Kemény István: Poszthumán jelenet)