a szerelem l’ amour az jellemző a korra
hogy már az angyalok szinte teherbe esnek
szeretjük Arlovát kit két pribék cipel
a grádics élein kocog cipője orra
az orgazmust a pincék betonja fojtja el
échappée aux réseaux de l’ oiseleur cruel
s mikor kettőbe vágva pislog és vizel
valóban angyal ő nem lesz már senkié
e szép Fogoly Leány nye bül nyikakój málcsik
palazsítyesz szpakójna citoyen Chénier
a lelkünk gazdag a hóhérok jól keresnek
(Csordás Gábor: Négy stanza. L’ amour éternél. in: Alföld, 1991/1, 31.o.)
Fotó forrása: szepiroktarsasaga.hu