Először is, azok a csibészek ott a nyakunkon nem olyan hülyék, mint amilyennek általában látszanak, másrészt meg én se vagyok olyan hülye, mint amilyennek akkor látszanék, ha megpróbálnék futás közben meglógni, mert palimadár az, aki szökésben fogatja el magát, én azt nem komálom. Gógyi, ez az, ami számít az életben, s még azt is dörzsölten kell használni; megmondom én kereken, ha azok gógyisak, vagyok én is olyan gógyis. Ha ugyanúgy gondolkoznánk „azok” meg „mi”, állati hézag volna, de azok nem tudják, hogy mit gondolunk mi, mi meg nem tudjuk, hogy mit gondolnak azok, ez így van, és így is marad mindig. Egy azonban tény, hogy mind gógyisak vagyunk, így aztán dúl köztünk a szerelem.
(Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága. [Részlet], Fordította: Göncz Árpád)