Hiányoztam, míg nem voltam.
Meglepett.
Pedig mindig ezt mondja,
mindig ő a kedvesebb.
Két keze feje alatt,
aztán csípője mentén, majd
csupasz hasán összefűzve.
akik
sikeresek
ismerik
ezt a titkot
ami nem
létezik
az éjszakába kavicsokat dobálok
figyelem ahogy a zavar
egyre táguló
körökben terjed
azt éreztem, hogy ha a nyelvet a megfelelő módon
használjuk,
akkor az lehet sziporkázó és gyönyörű,
de azt is éreztem, hogy vannak ennél fontosabb
dolgok, melyeket
meg kellene
tanulnom
előbb.
A villanypóznák
a villanypóznák az okai mindennek
az őket körülvevő mágneses tér
mint a narancs gerezdjei
közrefogják
mindig is szerettem volna
mágneses karkötőt
meg ágybetétet
tele apró mágneslapokkal
azt mondják jót tesz az idegeknek
mint a parton talált
apró hal gerince
kövek közé szorulva,
a dagály a hátán kivitte,
az apály meg otthagyta,
velünk játszanak ilyet napjaink,
nappal még csak-csak,
de éjjelünk, az nincs...
nem tudom, mióta van meg ez az
IBM elektromos írógép: 12 éve
talán. legépelt ezernyi verset,
tucatnyi elbeszélést, egy-két regényt
és egy forgatókönyvet.
Eleredt az eső,
meteorok hullottak
az égből.
Ő boldogan mosolygott.
Ezek mind
jó előjelek voltak
a kakomicli-vadászathoz
a monoton dobbanások
csörgedezések
helyett
történjen valami
igazán szép lenne
röntgennel nézni
ahogy a kontrasztanyag szétáramlik
betűről betűre.
beraktam valamit a mikróba,
három percre, hogy jelezze,
meddig kell várni.
persze kár érte.
ami kihűlt, az rosszabb,
mint ami eleve hideg.