Műút

Műút

vajon miért?

Észrevettem, hogy a szűk lakás még a gondolkodást is korlátozza. Én, amikor elgondoltam jövendő elbeszéléseimet, mindig szerettem fel-alá járkálni a szobában. Itt jegyzem meg, hogy számomra általában kellemesebb volt elgondolni műveimet és elábrándozni megírásukon, mint a valóságban megírni őket, de…

mint egy műalkotás

Hogy micsoda erő lakozik az emberi lélekben!, gondolta Lily. Ott ült az a nő, a szikla tövén, ott írt, és egyszerűséggé oldott közben mindent; ő tette, hogy haragok, ingerültségek egyszerűen széthulltak, mint régi-régi rongyok; aztán összehozott ezt-azt, amazt, így alakított…

megfelelő főnevet találni a melléknévhez

Ami a tudatomban még megmaradt, az valami lidércnyomás emléke, s amit értelmesen meg tudtam fogalmazni, csupán egy szó volt, az, hogy HATALMAS. Ez a melléknév, amely valami lehetetlen dolgot, azonosíthatatlan fogalmat jelölt, amelyből azonban felfoghatatlan iszonyat sugárzott, maga a HATALMAS…

Ó, síron inneni halál

Ó, síron inneni halál, aki kővé változtatod kortársainkat! Ó, forgandóság, miért süllyeszted el isteneinket?! És ha már tovább kell élnünk a romboló évek salakhalmazán, miért nem ébreszthetjük fel a hamut, a hamvakat, miért nem kelthetjük életre kihunyt hitünket, miért nem…

nem írtam verset!

„Hova visznek, szakaszvezető úr?” — kérdeztem átöltözés közben. „Hogyhogy hova? Akasztani!” — felelte Pufi barátságosan. Sztruga röhögött: „Akasztani visznek, Kopasz.” — „Komolyan kérdem, szakaszvezető úr.” Pufi a fejét csóválta. „Hallott már ilyet, Sztruga? Ez az ember nem hisz nekem. Hányszor…

teljesen fölösleges munka

A moralizáló művész végül is mindig a személyes esetnél és a meddő felháborodásnál marad. […] A moralista elleni végső érvem, hogy mindig a körön belül marad. Eljátszatják vele szerepét, és azt hiszi, ő játssza. A moralista azért nem lehet művész,…

sem volt idő

Testvérek lehettünk volna a félelemben. De még arra sem volt idő, hogy barátkozzunk. (Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére. Fordította: Szávai János)

negativus gyilkosság

JÚLIUS 30ka — Reggel meglehetős sikerrel írtam regényt: azonban több hajlamom volt okoskodásra, mint kedélyre és képzelődésre. Nálam már a poézis nem vestatűz, hogy szünetlen égjen, de egy villámlás, mely a beírt ív sötét és üres láthatárán egyszer, kétszer lobban…