Ó, síron inneni halál, aki kővé változtatod kortársainkat! Ó, forgandóság, miért süllyeszted el isteneinket?! És ha már tovább kell élnünk a romboló évek salakhalmazán, miért nem ébreszthetjük fel a hamut, a hamvakat, miért nem kelthetjük életre kihunyt hitünket, miért nem láthatjuk meg újra Isten arcát, mint egykor egy reggelen, ott fent a hegyen? Ki jár velünk a dombokon?
(Thomas Wolfe: Nézz vissza, angyal [részlet], Pálóczi Horváth Lajos fordítása, Európa, 1962, 222.o.)