A moralizáló művész végül is mindig a személyes esetnél és a meddő felháborodásnál marad. […] A moralista elleni végső érvem, hogy mindig a körön belül marad. Eljátszatják vele szerepét, és azt hiszi, ő játssza. A moralista azért nem lehet művész, mert ő nem teremti a világot, hanem ítélkezik felette, s így teljesen fölösleges munkát végez.
(Kertész Imre: Gályanapló [részlet])