Azt álmodtam, hogy a világ fából volt,
és te is ott voltál.
Fából voltak a tárgyak, fából a táj —
minden, ameddig a szem ellát, fából.
Megjelent a Műút 2013036-os számában.
Ha mögé ülök le,
hogy ne válaszoljon,
és lépteimmel elkerülöm,
az este az Ő színében
lesz felettem, és úgy
búcsúzom tőle, hogy
egyedül vagyok.
Megjelent a Műút 2013037-es számában.
Mióta Szalay Lajos újra hazát fogott magának
itthon, hazaköltözött a nagyvilágból, napjai
ugyanannak a városnak füstös zajából rebbenek el,
amelyben magam is fogyasztom az életem.
Serfőző Simon verse a Műútból.
pedig a boldogtalanság nem
hagy gondolkodni, képtelenség elűzni, meg-
fűzni, maradjon vagy menjen el hamarabb,
de abba kell hagynom, mert nem akarom
Chopint a fogollyá emelni, ennek foglyává.
Megjelent a Műút 2013036-os számában.
A sértettségtől ments meg
Most és mindörökké, Uram.
Inkább borral hígítom a vizet.
Az ereket bal kézfejemen kék tollal kirajzolom,
Vénámat addig követem,
Amíg el nem nyeli a felkarom
Megjelent a Műút 2013037-es számában.
A bejárónővel nem lehet veszekedni.
Arra, hogy álmodban megtámadtak, és
maradjon a szobában szellőztetés után,
azt mondaná: nem vagy már gyermek.
Beéred annyival, hogy otthonosan sürgölődik a házban,
és tudja, hova kell öntenie a sós vizet ahhoz,
hogy kipusztuljon a burján.
2013036-os lapszámunkból
Zuhogott az eső mindkét nap.
És hónapok, vagy talán évek óta
nem éreztem magam annyira
boldognak, mint épp a Sóstó környékén,
ahol hat-nyolc éve
utoljára láttam anyát.
Vers 2013136-os lapszámunkból.
a fiókok tartalma kiselejtezve
az emlékezet kukába vetve
útra készen a kidobásra szánt
dobozok ám akad még néhány
selejtezésre váró darab
2013037-es számunk versanyagából.
Öblöket kerestem, hátha kitapinthatnak.
Gomb. Lassú korsó. Vagy üveggolyó méhe.
Hajnalra lettem védtelen,
mikor a lift húzódzkodni kezdett.
2013037-es számunk szépirodalmi rovatából.
Nyugtalanul ébredtem.
Különös álmom volt,
de nem emlékeztem semmire,
csak arra, hogy különös volt,
és te sem tudtál segíteni.
Vers lapunk 2013036-os lapszámából.
