Címke Szöveggyár 2015

ha úgy vesszük, te azzal a történettel vagy egyenlő, amit majd elmesélek másoknak rólad. például azt az esti veszekedést. te szexelni akartál, én meg nyomtatni. kifogyott a patron, a kérdés így hamar eldőlt. szóval ezek a történetek színekké és szavakká tömöríthetőek és rájöttem, hogy az is lefesthető és az is kimondható, ami nem létezik.

Hajnalodott, a váróterem kéklő falai akváriumot vetítettek köré. Fuldoklott, de már megszokta. Alkalmazkodik, ahogy a szülei nem, az épülő szocializmus féltéglái alatt. Várakozott, a mosdóban egy apját feljelentő kétéltű pislogott rá. A kopoltyúk eleven fésűi vörös nedvet eregettek.

A gyomrod benne hosszú órák kavargó füstje lecsapódott kátrányból épült utak hajléktalanokkal akik odaköltöztek

Az orvosoknak csak egy szám vagyok a kórlapon. 9 karakterből álló kód ez az egész purgatóriumi lét. Kihúzom a katétert a hasamból, félrecsúsztak a szótagok, gyors pittyegés.

Ne válasszunk magunknak csillagot? Kérdeztem talán tavaly, akkor jegyeztem meg a neved — nem a Vénuszra mutattál. Két héttel később kiderült, hogy szűz vagy, ennek pedig nem én tulajdonítottam a nagyobb jelentőséget.

fekete autóban ülök nem olvasok nehogy hányingerem legyen könyvet égetek agatha christie holttest a könyvtárszobában fulladozok pinokkió vagyok letörött az orrom vissza akarom növeszteni ördög ügyvédje vagyok skizofrén perelte be én én

én vagyok. Ha ezt olvasod, már azt is tudod, hogy költő vagyok. Ha ezt olvasod, költő vagyok. Mert a megjelenés előtt bizony nincs élet: az UFO is az észleléstől lesz UFO.

Megállsz fölöttem. Hangodból hosszú és csilingelő láncokat fonok, hogy a nyakam köré tekerjem őket. Szavakká rendezem az üvöltésedet, és megbélyegzem vele magamat.