Fokozatosan
Halvány bőrrel születtem,
rajtad állt, mennyit barnulok,
te vittél játszani a napra.
Akkor szoktam meg,
hogy otthon vagyok.
Későn égtem le először,
végre nem védtem
a számat naptejjel,
próbáltam beszélni.
Rákóczi Zoltán
1998-ban született, Budapesten él. Szeptembertől szociológiára jár az ELTE-n, később társadalmi hálózatok témában szeretne kutatni. Szívesen töltene el hosszabb időt Izlandon. A Deákpoézis 2015 és a Deákpoézis 2016 különdíjasa.
Kurzor
A visszhangomra
figyeltem helyetted.
Mindig én kerestem,
de akkor itta szavaimat,
a részegségtől csak
ismételni tudott.
Idea
fekete autóban ülök nem olvasok nehogy hányingerem legyen
könyvet égetek agatha christie holttest a könyvtárszobában fulladozok
pinokkió vagyok letörött az orrom vissza akarom növeszteni
ördög ügyvédje vagyok skizofrén perelte be én én
Pixelfal
Ahogy falaidhoz közeledek,
úgy tűnnek egyre nagyobbnak.
Ez természetes, gondolom.
A perspektíva egy vonal,
előre-hátra mozgok rajta,
de a távlat ugyanakkora marad.
Arcod még csak egy pont.