Nemes Z. Márió. Fotó: Máté Péter / Jelenkor Disznósajt1.Barlangfestményt festek a kezemmel, mert már van kezem. Örülök: így festek! Van a képen minden jó, rénszarvas meg a Szőrös Bohóc, akivel bevásárlás közben találkoztunk a Prímában. Szájára fagyott a piros vigyor,…
(Giorgio Agamben: Studiolo. Fordította: Darida Veronika, Kijárat Kiadó, 2022) Nemes Z. Mária (Fotó: Burkus Dávid) Amikor elkezdtem képzőművészeti kritikákat írni, még nem voltak megfelelő felbontású képrögzítő eszközzel rendelkező mobiltelefonok, legalábbis én nem bírtam hasonlóval. Ennek abból a szempontból volt jelentősége,…
Nemes Z. Márió kritikája Krasznahorkai László: Herscht 07769. Florian Herscht Bach-regénye című könyvéről (Magvető kiadó) a friss Műútból.
Nemes Z. Márió: Polimorf pozíciók — poszthumán szövegöröm a kortárs költészetben című esszéje a friss Műútban
Nemes Z. Márió NINCS BÚCSÚ c. írása a legutóbbi Dűlőből
Csókot lehelt a preparációs tégelyre és egy sporttáskába rejtette, majd felhúzta a gyászprogram fekete overálját és a meztelenül horkoló terroristára nézett.
A kortárs költészetben mindmáig uralkodónak mondható az a modernista eredetű esztétikai ideológia, miszerint a médiakonfigurációk monomediális leszűkítései mentén válik stabilizálhatóvá az irodalmi tér szerkezete.
Azt gondolom, hogy az újkomoly perspektíva egy olyan reduktív esztétikai ideológia, amely valahol a kritikai beszédmód(ok) és a történő irodalom közti „megkülönböztethetetlenségi zónában” (Gilles Deleuze) képződött meg a kétezres évek közepén.
Az önéletrajzírásba, vagyis a humanizmus antropológiai organonjába — mely Dilthey szerint a legkitűnőbb és leginkább instruktív forma, amelyben az élet megértésével találkozunk — belefoglalt inhumán idomtalanság válik számomra a Világló részletek energiacentrumává. Antiaufklérista önéletrajz? Amennyiben a memória és értelem lényegelvű összjátékában megértett saját életet és önteremtést tartjuk e műforma esszenciájának akkor minden bizonnyal, hiszen Nádas a folyamatos nem-értés apologétájaként nyilatkozik meg, ugyanakkor a projekt idomtalansága paradox módon épp annak köszönhető, hogy a modernista esztétikai ideológia szívében képződik meg. Vagyis nem a Bildung egyszerű kitörlése itt a szöveg céltételezése, hanem a Bildung nem-értésként való leleplezése.
A China Miéville pályakezdését (is) meghatározó kilencvenes évekbeli brit sci-fi boom egyik fő jellegzetessége a sci-fi és a fantasy határainak újrarendezése, ugyanis a vezető szerzők — Miéville mellett M. John Harrison, Jeff Noon, Philip Pullman, Michael Marshall Smith — munkái egyaránt olvashatók mindkét hagyomány felől. Ennek a jelenségnek az okát több kutató az angol spekulatív fikció geokulturális helyzetével magyarázza, miszerint az amerikai és európai tradíció közé szorulva eleve az átmenet, a közvetítés és a határhelyzet határozza meg. Ez a határhelyzet a fantasztikus műfajok történeti szemléletébe is beleírja a heterogenitás igényét, hiszen az angol sci-fi — az amerikai műfaji puritanizmus egyes képviselőivel szemben — olyan esztétikai értelemben is hibrid elődökhöz vezeti vissza magát, mint Mary Shelley, illetve az egyébként amerikai Edgar Rice Burroughs.