Nemes Z. Márió

Nemes Z. Márió

(1982) költő, kritikus, esztéta.
  • Joined: 2014-12-09
  • Articles: 13

Nemes Z. Márió: Versek

Nemes Z. Márió. Fotó: Máté Péter / Jelenkor Disznósajt1.Barlangfestményt festek a kezemmel, mert már van kezem. Örülök: így festek! Van a képen minden jó, rénszarvas meg a Szőrös Bohóc, akivel bevásárlás közben találkoztunk a Prímában. Szájára fagyott a piros vigyor,…

Nemes Z. Márió: Az elme paradicsomi állapota

(Giorgio Agamben: Studiolo. Fordította: Darida Veronika, Kijárat Kiadó, 2022) Nemes Z. Mária (Fotó: Burkus Dávid) Amikor elkezdtem képzőművészeti kritikákat írni, még nem voltak megfelelő felbontású képrögzítő eszközzel rendelkező mobiltelefonok, legalábbis én nem bírtam hasonlóval. Ennek abból a szempontból volt jelentősége,…

A lunatikus

Csókot lehelt a preparációs tégelyre és egy sporttáskába rejtette, majd felhúzta a gyászprogram fekete overálját és a meztelenül horkoló terroristára nézett.

„A nyelv egy faj”

A kortárs költészetben mindmáig uralkodónak mondható az a modernista eredetű esztétikai ideológia, miszerint a médiakonfigurációk monomediális leszűkítései mentén válik stabilizálhatóvá az irodalmi tér szerkezete.

Trauma és utópia

Az önéletrajzírásba, vagyis a humanizmus antropológiai organonjába — mely Dilthey szerint a legkitűnőbb és leginkább instruktív forma, amelyben az élet megértésével találkozunk — belefoglalt inhumán idomtalanság válik számomra a Világló részletek energiacentrumává. Antiaufklérista önéletrajz? Amennyiben a memória és értelem lényegelvű összjátékában megértett saját életet és önteremtést tartjuk e műforma esszenciájának akkor minden bizonnyal, hiszen Nádas a folyamatos nem-értés apologétájaként nyilatkozik meg, ugyanakkor a projekt idomtalansága paradox módon épp annak köszönhető, hogy a modernista esztétikai ideológia szívében képződik meg. Vagyis nem a Bildung egyszerű kitörlése itt a szöveg céltételezése, hanem a Bildung nem-értésként való leleplezése.

Hibrid (ellen)forradalom

A China Miéville pályakezdését (is) meghatározó kilencvenes évekbeli brit sci-fi boom egyik fő jellegzetessége a sci-fi és a fantasy határainak újrarendezése, ugyanis a vezető szerzők — Miéville mellett M. John Harrison, Jeff Noon, Philip Pullman, Michael Marshall Smith — munkái egyaránt olvashatók mindkét hagyomány felől. Ennek a jelenségnek az okát több kutató az angol spekulatív fikció geokulturális helyzetével magyarázza, miszerint az amerikai és európai tradíció közé szorulva eleve az átmenet, a közvetítés és a határhelyzet határozza meg. Ez a határhelyzet a fantasztikus műfajok történeti szemléletébe is beleírja a heterogenitás igényét, hiszen az angol sci-fi — az amerikai műfaji puritanizmus egyes képviselőivel szemben — olyan esztétikai értelemben is hibrid elődökhöz vezeti vissza magát, mint Mary Shelley, illetve az egyébként amerikai Edgar Rice Burroughs.