Júlia, zöld ajtó

Fiatal koromban tudtam futni, elgyalogoltam volna a világ végéig is, ráadásul hetente hétszer felállt a szerszámom. Most már lassan fordulok, bár felesleges — így is tudom, hogy a szomszéd férfi az, fiatal erőteljes, pimasz. Gyűlöl engem, mert a szomszédja vagyok és dudorászok. Kussoljonmár, vénmarha, kuss-susu, kuss-kuss. Belenézek az arcába, ahogy az ajtajukban áll szétvetett lábbal, és dudorászok. Meghallja a vén marha, ha tarka, verd arcba, kuss-susu, susu-kuss, ó. És elmegyek előtte.