Ő, a fiú megpillant egy alakot, aki pálmafás bermudanadrágot visel, kisportolt testalkatú, szőrös mellű, és szélesen mosolyog az apjára. Kora meghatározhatatlan, vagy ha mégsem, akkor harmincegynehány, de mint a fiút apja később tájékoztatni fogja, már ezredesi rangban van a Német Szövetségi Haderő egyik legkülönlegesebb egységénél. S most az a harci feladat vár rá, hogy narancsültetvényeket vásároljon Görögországban. Apja egykori kollégájának a fia, mint hamar kiderül. A harci feladat persze csak képletesen értendő. Közös befektetésként az ezredes úrral tizenkét hektár fiatal és remek terméshozamú narancsültetvényt kívánnak megvásárolni a napokban, kezd ekkor mesébe az Utazónagykövet. A beruházás minden bizonnyal megtérül, mert a múzsák és az ánizslikőr szigetei hamarosan uniós gyarmatok lesznek, ami után az ingatlanár-emelkedés garantáltan be fog következni, cirka négyszáz százalékos haszon, így festi tovább a várhatóan sikeres ügymenetet a hófehér (porcelán) vigyorú ezredes.