megúsztam
miért ő
a töpörtyű
miért nem én
de miért is szorongok
hiszen alig szorongatja
torkomat ez a mosolygó
bájos frakkba öltözött
sorozatgyilkos
elbizonytalanodik
megtorpanva
tétováz
nem élem meg
hogy úgy haljak meg
ahogy szeretnék
szerelmes verset kellene írni
soha nem tettem ezt
ideje lenne ennek
eljött az órája
talán hamarosan
elpatkolok
amikor a vakond
aprócska vaksi
szép gomb szemeivel
magabizonytalanul
önhitten hitetlenül
rettegve merészen
az égen őrjáratozó
papírsárkányra feltekint
az égi lajtorja
mennyei felvonó
páternoszter
nyikorogva
megindul
volt egy hely amit vidámnak neveztek hajdanán
meg parknak is de röhejes csak annyira volt
amennyire egy barakk lehetett
célba köpnek
merev testére
szotyolával
harmadosztályú
csibészek
micsoda idők voltak
nagy volt a nagy
nagyon nagy
mondhatni nagyszerű
mint egy kései.
magányos.
megfáradt.
hajnali.
merevedés.
szép.
kiállítottak a százemberes
emeleteságyas terem közepére
az ifivezetők
mert suttyomban
sutyorogtam
a csendespihenő alatt