szerelmesvers*
szerelmes verset kellene írni
soha nem tettem ezt
ideje lenne ennek
eljött az órája
talán hamarosan
elpatkolok
igen az ember
vénségére rájön
nincs más dolga
kell találni valakit
esetleg valamit
akinek/aminek
szerelmes
verset képes írni
még ha kurvára
nem is érdemes
talán késő már
de az időkeretből
nem lehet
nem is szabad
kicsúszni soha
itt ülök egy irdatlan
ól előtt bámulom
amint a a sertések
felfalják a a szépet
bár ki tudja
talán ők a gyönyörűek
akik éppen felzabálják
a rondát
ami esetleg történetesen
előfordulhat hogy én vagyok
vagy te
vagy ő
netán a szerelem
az a svájcisapkás
ember aki ott
a pulpituson
csókokat dobál
meg köpköd
párhuzamosan
téged szeret
vagy a szerelmet
netán önmagát
senkit sem netalán
bámulom a csodát
menetelni láb nélkül
búcsút inteni
kéz nélkül
szerelmes pillantásokat vetni
éhes kukacoktól hemzsegő
üres szemgödörből
minden végtagom hamis
én sem vagyok igazi
aki felfedez
leleplez
felderíti rejtekemet
azt megölöm
látom a grimaszt az arcodon
ne tedd
tudom
ha lebuksz
habozás nélkül
te is megteszed
magánvérfürdődet
vígan megrendezed
a műtest szép
nem pótol semmit
mindössze odébb taszítja
a menetrend szerint
befutó ronda halált
az érkezési/távozási
időt
vajon mekkora koitusz
lehet egy kutyafutta
honnan és meddig tart
hány centi
milyen pindurka lépések
rezzenések
hány centi a halál
kutyafuttában elbotorkálni
a bölcsőtől az utolsó
parcella végső gödréig
mekkora súly
teher lehet
a hanyatló test
vajon felmérhető
mekkora ládába
gyömöszölhető
egy kutyafutta
mértanilag
hány perc egy ölelés
az egyetlen igazi
miféle álom
mi az benne
ami semmiféle
fogyatékos mérőeszközzel
nem mérhető
Megjelent a Műút 2016057-es számában