Hegedűs Ágota prózái a legutóbbi Műútból
Hegedűs Ágota: Akkor már negyedszer. Előadja: Nádasy Erika Sorozatot indítottunk, melyben a Műút szépirodalmi rovatából válogatnak és olvasnak fel a Miskolci Nemzeti Színház színművészei. Nádasy Erika (1967) színművésznő számtalan díja közül csak néhány: Domján Edit-díj (2006), Prima-díj (2009), Déryné-díj (2020).…
Misi csak addig kellett, amíg tejelt. Míg húzta a multinál az igát, a menő háeressel lehetett dicsekedni, bár az oviban csak egyszer látták, este hatkor még fogta az asztal szélét, és a szeme sarkából leste, ki mer fölállni előbb, mert a főnök strigulázta. Misi egy kedd délután fél négykor fölállt, és elment a fia elé az oviba. A gyerek a mászóka tetejéről vette észre, fülig szaladó szájjal, hangosan vijjogva érkezett az udvar túlfeléről, széttárt karokkal, apucikámat ordítva. Misi szorítást érzett mellkas tájon, és érzékenységét tekintve azt gondolta, hogy simán infarktusa van, ezért többé nem mert a gyerek elé menni.
Vécsei Rita Andrea Egy reggel futni kezdek című, a Műút-könyvek sorozatában megjelent verseskötetét a Könyvhét székesfehérvári helyszínén (8000 Székesfehérvár, Városház tér) a Study Sátornál mutatjuk be 2016. június 10-én (pénteken) 15:30-tól.
Gromit kijön a hűtőkamrából, két kiló marhaszegy a vállán, ebből főz ma estére láthatatlan vendégeinek. A cédulán csak annyi áll, marha tizenegy főre. Tizenegy marha. De miért ment el Dolores? Semmit nem mondott, csak összepakolt egyik este, mondjuk ki, tegnap, és elment. Mondjuk csak ki, nyolc éve voltak már együtt. Doloresszel Portugáliában ismerkedett össze, a nő ment vele mindenhová, mindenhol berendezkedett, már minden megvolt, lakás, kocsik, csak a gyerek nem.
Lapunk októberi számát a Kalicka Bistróban (1077 Budapest, Rottenbiller u. 32.) mutatjuk be 2015. október 27-én (kedden) 19 órától.
Nyilas 50 | Ha lenne egy kiadóm | Üvölt a gyerek | A világ, mint milyen | Pofonegyszerű, kedves Kripkém? | A főzés az élete | techno-humán hullámok | „Nem holmi vidámpark” | és bolondgomba nő egy torony alján
lila medúzákat vet a víz a partra.
ez a hír. de én tudom, hogy a hableányok
ruhái ezek, a lila is jelez, holnap én is lilába
öltözöm és kivetem magam.
Újévkor mindig korán kelek, elszívom a cigit a verandán, a narancsos kávét szürcsölve, három kortyban megiszom, jobbra döntöm a fejem, mintha figyelnék valakire, szervilis mozdulat, de a hang csak belülről jön, azt mondja, mossam le vadrózsás tonikkal az arcom, tegyek fel mandulaolajas pakolást a papírvékony bőrömre és feküdjek vissza. Nem fekszem, mert akkor ez vár majd egész évben, már megterveztem a mai napot, tegnap megfőztem hozzá a lencselevest, eszünk maradék malacsültet, és este kocsonyát, jól eláztatva citromlével. Mi van még, tojássaláta a malachoz és cheesecake, finomra sikerült, mára pár szeletnyi maradt.
Nagymami másnap levágatta hosszú, fehéren ősz, fonott varkocsát, aminek a vége szinte sárga volt, és a lányt is beültette a fodrász székébe. Az ősz és a barna fonat selyempapírba csomagolva most is ott van a fiókban, a lány sokszor előveszi, ha mami nem látja, simogatja kicsit.