Papi többé nem ment vele a fészerbe, nem ment sehová, csak a pincébe, hébérrel a vállán jött vissza, és mami azt mondta egy szem unokájának, kerülje el ilyenkor a nagyapját. Az öreg egy reggel szó nélkül elindult a réten keresztül, nem mondta meg, hová megy, mami sokáig nézett utána, tördelte a kezét, és másnap sírva ment a szomszédba, hogy az ura nem jött haza. Harmadnapra találták meg a kukoricásban, már kihűlt.
Nagymami másnap levágatta hosszú, fehéren ősz, fonott varkocsát, aminek a vége szinte sárga volt, és a lányt is beültette a fodrász székébe. Az ősz és a barna fonat selyempapírba csomagolva most is ott van a fiókban, a lány sokszor előveszi, ha mami nem látja, simogatja kicsit.
Hegedűs Ágota: A kékszívű, Bárka, 2012/1