Kategória Interjú

Sok zenekar hatott rám, a Disciplinát azért említem olykor egyrészt, mert máig működnek, tehát közérthető utalás, másrészt mert az alapító-vezető-basszugitáros-énekes Kojóhoz barátság köt. A 80-as évek Jugoszláviája — be kell vallanunk minden nosztalgia nélkül — egy egészen elképesztő módon dinamikus, gazdag, izgalmas, s egy halom nagyon eredeti magas színvonalú művészetet és népes, lelkes közönségre épülő közösségi életet hozott magával. Én ennek az egykori tagköztársaságok fővárosaiban ma a leghaloványabb nyomát se látom.

2011-ben nem sokat lacafacáztak: mondvacsinált ürügyekkel és gyalázatos hazugságokkal azt akarták egy körre — amelyet kritikusnak gyanítottak a kormányzattal szemben — rásütni, hogy hatalmas pénzeket vettek föl, s ráadásul jogtalanul. Az elitváltás jegyében kriminalizálni próbáltak bennünket, de ez a jámbor szándék jó néhány hónapos sajtóbeli hecckampány után, melynek a Magyar Nemzet volt a kezdeményezője és zászlóshajója, megfeneklett a rendőrségen és az ügyészségen. Egy igen kis helyiségben őrzöm bekeretezve a Magyar Fórum címlapját, amelyen Heller Ágnes, Vajda Mihály és az én fizimiskám mellett föltűnik Zuschlag Jánosé is, azzal a szellemes címmel, hogy „Zuschlag nem filozófus”.

A politika univerzálé. A családban kezdődik és a globálisban sem végződik. Ugyanígy az esztétika. Mindennek van esztétikai aspektusa. Etika. Hermeneutika, matematika…

Ha valami, akkor nyilván a kritikarajongásom determinált a választásra: a szellem szabadságának és fontosságának egy jó kritikában megtapasztalható élményét — ahol egy művé sűrűsített világlátás találkozik egy kritikusi tekintetté élesített világlátással, és hogy e találkozás létrejöhessen, a kritikusnak muszáj bevilágítania a hétköznapokban csak észrevétlenül zakatoló kultúrának a működésébe, mely a művet, de őt magát is létrehozta — nem könnyű ma máshonnan pótolni.