Tóth Kinga

Tóth Kinga

Tóth Kinga író, vizuális-és hangköltő, performer. Magyar, német, angol nyelven ír és publikál, szövegeit performanszokkal mutatja be magyar és nemzetközi fesztiválokon. Kötetei: Zsúr (Prae), All machine (Magvető és Solitude), Wir bauen eine Stadt (Parasitenpresse), Village 0-24 (Melting books), Textbilder (GEDOK), Holdvilágképűek (Magvető), Sprachbau (Flugschrift). Munkáival elnyerte a Móricz-, Babits-, NKA-ösztöndíjat, Hazai Attila-díjat és a Margó különdíját, külföldön Solitude, GEDOK, V4, Bosch, IWP, Styrianart-ösztöndíjakat kapott, 2016-ban Jéna város írója volt.

Versek

magaslesre vezetnek hogy a mások jól látszódjanak az itteni kerítések

Kukoricadalok

nem segít a virág és a kilátás a hídról holnapra tájfunt ígértek a lemalterezett téglákat viszont túl gyenge lesz felfejteni nem segít a hurrikán sem ha beragadunk ezekbe a téglákba bele itt az építőgödörbe a kenőcs a kifejezéseinkből van kikeverve ugyanolyan mélyre csúsznak be a lábszáraink

Kukoricadalok

az ajtóból a falból a radiátorból befagyott sárgarépák kásás gyökerek riasztják a madarakat az elágazásoknál riasztóvijjogás azt akarom jöjjenek vissza a harkályok a mókuskok csalják ki őket a rejtekhelyekről állítsák le a szirénákat

Kukoricadalok

eljön a nap amikor késelnek figyelmeztető email érkezik bűnesetek történnek a karton- díszleteken túl konzervnyitóval próbálják átszakítani illesztési pontot keresni hátha ott könnyebben tépni a szerszám nem működik bekövetkezett a hiba a társalgásban most már megnézhetjük a kerteket nem áll utunkba a fehér térdkerítés...

Made in Slovakia

itt sok fekszik meséli a fák alatt ide már nem lehet rakni újat csak ha tényleg előkelőség nem akar rohadni megmondta otthon is rakják a szerveit ami még jó másba a maradék menjen a szőlőbe ott az utolsó gyökere visszajön ide jó neki nagyon tetszik a temetőben az egyik a történelemről a másik a nagyanyjáról egyik sem veszi át a másik nyelvét aztán beül a porcelán mögé

Faliratok — Dublini mise

ha leesik a Jézus feje szerencsét hoz 12 nő megy alatta minden nap angliába mert ott ezt nem engedik aztán visszaragasztják a lába alá 50-est tesznek hogy vigyázzon este a templomokban ragasztott jézusfejek kevesebb anyagot a nyakába hogy magától leessen

A Holdvilágképűek

Az utasok nem beszélnek velem, mert nem akarnak külföldi nyelvet használni. Mint amikor köpenyben ülök. A különböző ruha kiveszi az embert a sorból, kiteszi a többiek közül. Elfelejtettünk pizsamát hozni, nem volt szó a megfigyelésről. Hiába hideg a takaró, le kell vetkőzni. A köpeny papírszerű, a mosogatóruhára hasonlít, nem szakad könnyen, pedig vékony és jó a nedvszívóképessége. Van zöld, mint a gyógytornaágyon a cserélhető betét, halványkékes és pöttyös. Most zöld lesz, mert a petefészkem nézik, a női részen vagyok, bár hamarosan belgyógyászat lesz, mert megint a vakbelemet fogják gyanúsítani. Áttesznek.

Faliratok

vihar szel ketté egy fát
kisfiú szaladgál oroszlánüvöltés
egy idősebb segít a kezekből mancs
és karom játszom veled mondja
egy női is ül ott anyaalak
a haja nagy kóc mint egy állat
ül ott ez nem film
nem kitalált jelenet
hárman nézik a vihart futnak
a villámok között
családost játszanak

Faliratok

és ne engedje hogy megmondja
ne kövesse a szabályt a határ-
időnaplót a helyességet a
koponya köré fér a bicikli
és bármilyen firka
a monostorban is és
az összes kapcsos könyvben
12 fekszik 12 pálcával kaparták
a padlóba, amit a biciklis fúj:
írjatok mindenhova