Turista
Az utasok nem beszélnek velem, mert nem akarnak külföldi nyelvet használni. Mint amikor köpenyben ülök. A különböző ruha kiveszi az embert a sorból, kiteszi a többiek közül. Elfelejtettünk pizsamát hozni, nem volt szó a megfigyelésről. Hiába hideg a takaró, le kell vetkőzni. A köpeny papírszerű, a mosogatóruhára hasonlít, nem szakad könnyen, pedig vékony és jó a nedvszívóképessége. Van zöld, mint a gyógytornaágyon a cserélhető betét, halványkékes és pöttyös. Most zöld lesz, mert a petefészkem nézik, a női részen vagyok, bár hamarosan belgyógyászat lesz, mert megint a vakbelemet fogják gyanúsítani. Áttesznek.
Bent mosolyog rám a lány, tetszik neki, hogy nem értjük egymást, hogy segíthet. Én vagyok a turista, az érdekes, akinek mindenki tudja a nevét. Én vagyok az, aki csak ideiglenesen van itt, aztán továbbmegy vagy viszik. Az osztályokon is turista vagyok, a tünetek szerint tolnak tovább. Igyekszem mindig megjegyezni a társaim nevét, keverem a szobákat, a helyeket, a vagonokat, az ágyakat.
Harisnya
Vastagharisnya, hótaposó, a harisnya bordás, alig tudom a nadrágot ráhúzni. Így nem tartja, órákat fogunk próbálni. Az első sorban állok balra a fiúk között, lesz egy szóló is az Ave Mariában. Késik az orgonakíséret, addig gyakoroljuk a bevonulást. Mi kezdünk, de a kicsiket elénk állítják, hiába a szóló, nem látszódnak, ha eléjük állunk. Így maradunk, amíg fel nem áll mind a négy sor. Most az oltárt takarjuk. Üres a kehely, le van takarva egy fehér törölközővel, kendővel. Nálunk ihat a pap is.
Ilyen hidegben a faluban pálinkás kenyeret adtak a gyerekeknek, hogy ne fázzanak meg, amíg átértek a másik faluba, ahol az iskola volt. Bűzlött az arcuk, a kezük, az ujjaik beitták a pálinkát. Nekünk csak savanyúcukorka van, azt is fel kell nyomni a felső fogak és az íny közé, a karvezető nem engedi. A szent nők, az apácák mind szoknyában. Jeruzsálemben melegebb volt, a templomok mindig hidegek. Hideg a padló, hideg a pad, az állás, a térdepelés. Már érzem, hogy kell és azt is, hogy nem is igazán. A hideg a lábujjaktól, a kőpadlótól jön felfelé, míg a hólyaghoz ér. Ott megáll és szétterjed és szúrni kezd, amikor énekelnem kell. A szóló remek, a körmöm a nagyujjamba nyomom. Ilyenkor úgy kell aludni, hogy törölközőkkel betekerem magam, a földre teszek egy vastag párnát, aztán magamra még a paplanokat, egy másik párna pedig az ágyra, ott lesz a fejem, a padlós párnán a térdem, ilyenkor csak így lehet aludni és így hamar kiérni a mosdóba is.