tizenkilencedik ének
nem segít a virág és a kilátás a hídról
holnapra tájfunt ígértek a lemalterezett
téglákat viszont túl gyenge lesz felfejteni
nem segít a hurrikán sem ha beragadunk
ezekbe a téglákba bele itt az építőgödörbe
a kenőcs a kifejezéseinkből van kikeverve
ugyanolyan mélyre csúsznak be a lábszáraink
kétharmadunk alacsonyabb növésű kevesebb
ideje van a jó szavakat megtalálni álmosak
vagyunk félrebeszélünk beleakad a nyelvünk
a habarékba hiába vájták gödreinket a hídhoz
se le se fel nem tudunk vágyni
huszonharmadik ének
feketekabátosak a fák a kerítések
két állam között a drótot szállító
furgonok modern pihenő jobbra
szomorú nemzeti himnuszokat
énekelnek a kipufogók szünetbe
rekednek várakozóhely parkolóhely
töltőhely rózsaszín kartonok visznek
le az útról háromnegyedekkel
keresik a lehajtót
huszonnegyedik ének
lefinomított magokként kártyával
identitásos papírokkal vágyunk a zsákolásra
hogy találkozhassunk leszitált társainkkal
vágyunk arra hogy megint lassan
beszélhessünk hogy ne legyünk újra
csendben megmutatjuk a hámunk a héjunk
mennyi idő után bizonytalanodunk el
mikortól nem merünk majd megszólalni
lila kis pöttyök jelzik ez itt 80 ez 60 lassul
a tempó nagyobb levegő kell majd
hogy egy helyre érkezzünk
huszonnyolcadik ének
Santiago Giralt: Antes del estreno
átlátszódunk anyánk üvegein
finom szagában gurulunk a dombról
piros köpenyeket kapunk tőle
egyformákat gyöngyös csicsabababát
ő az anyánk madaraknak nyitja a hasát
takarók közé temet nem kap levegőt
a párnában halászunk a szekrényben
kuporgunk kilóg a sarka a köpenyünknek
ide bújtunk el anya tudunk repülni ha ég a ház
ha apa füvet nyír a meseházban a zuhany alatt
elnehezedik a kabátunk félünk hogy elfelejt minket
kint hagyjuk a köpeny sarkát rázárjuk a szekrényt