Default image

Tatár Sándor

Budapesten születtem, 1962-ben; lassacskán 30 éve Törökbálinton lakom a családommal. Középiskolai tanári diplomám meg PhD-titulusom van; verseket írok és németből műfordítok – remélem, betöltetik még néhány potenciális üres hely a személyi bibliográfiámban. Kenyeremet (morzsák?) több mint tizennyolc éve az Akadémia könyvtárában keresem.

Föltunningolt dalocska

Hej, csodaország, örvendj, hogy itt élsz Már mért is csengne úgy ez most, mint élc?! Van szilvapárlat, van aranyalma Mit kormánypárt ad — érte Hozsanna! Télapó itt van, bíbor az orra; Prédára mozdul, cimboraszóra.

Ábrándkergetés (helyett)

Hogy megtarthatnék bármit is; na azt (pedig jó lenne egy s mást) nem hiszem. S hogy politikai sarzsit viselők elűzik valaha rosszkedvünk leginkább általuk ránk hozott telét, azt már nagyon-nagyon rég nem hiszem. (ha nem hangzana ellenőrizhetetlen dicsekvésnek, hozzátenném bizonnyal: Nem tudom, hittem-e valaha.)

Istápolj, ispotály!

Bágyadt a délutáni nap. Gyógyszer- s hypószag. Az infúzió apatikusan csöpög. „Ne ezt az adót, keress másikat!” Fél-rejtve ágytál, sárgult műanyag. Úgy múlik az idő, hogy nem telik.

Fohászfenyegetés

Nagysám, ne hagyjon itt; itt lelegelnek csorda-népek! Óh, hadd kísérjem el, ha aerobikra megy. Hadd szolgáljam, miként költőt ceruzahegy; Másként megfúlok itt, s a szemem borba réved…