Tatár Sándor

Tatár Sándor

Budapesten születtem, 1962-ben; lassacskán 30 éve Törökbálinton lakom a családommal. Középiskolai tanári diplomám meg PhD-titulusom van; verseket írok és németből műfordítok – remélem, betöltetik még néhány potenciális üres hely a személyi bibliográfiámban. Kenyeremet (morzsák?) több mint tizennyolc éve az Akadémia könyvtárában keresem.
  • Joined: 2016-07-31
  • Articles: 6

Tatár Sándor: Versek

Tatár Sándor ’Magához Találj bár pazar rímeket, mást ez mért érdekelne?? Gyógyítja tán, ha szívbeteg?! — Mint Onán, élvezel te. Szél fújja el majd híredet; hunyorogsz szédelegve. Hogy fitt vagy még, csak mímeled — korhadsz, mint vén dereglye. Nyersebb volt…

Föltunningolt dalocska

Hej, csodaország, örvendj, hogy itt élsz Már mért is csengne úgy ez most, mint élc?! Van szilvapárlat, van aranyalma Mit kormánypárt ad — érte Hozsanna! Télapó itt van, bíbor az orra; Prédára mozdul, cimboraszóra.

Ábrándkergetés (helyett)

Hogy megtarthatnék bármit is; na azt (pedig jó lenne egy s mást) nem hiszem. S hogy politikai sarzsit viselők elűzik valaha rosszkedvünk leginkább általuk ránk hozott telét, azt már nagyon-nagyon rég nem hiszem. (ha nem hangzana ellenőrizhetetlen dicsekvésnek, hozzátenném bizonnyal: Nem tudom, hittem-e valaha.)

Istápolj, ispotály!

Bágyadt a délutáni nap. Gyógyszer- s hypószag. Az infúzió apatikusan csöpög. „Ne ezt az adót, keress másikat!” Fél-rejtve ágytál, sárgult műanyag. Úgy múlik az idő, hogy nem telik.

Fohászfenyegetés

Nagysám, ne hagyjon itt; itt lelegelnek csorda-népek! Óh, hadd kísérjem el, ha aerobikra megy. Hadd szolgáljam, miként költőt ceruzahegy; Másként megfúlok itt, s a szemem borba réved…