Csordás Kata

A feleségem arcára figyelek fel először. Megmerevedik. Felemeli az ujját, így jelzi, hogy hagyjam abba a csörömpölést a tányérokkal. A rádió szól a háttérben, mint mindig, a híreket hallgatjuk reggelizés közben. A tigris feltehetően a montévraini állatkertből szökött meg, közli a bemondó azon az éneklő hangon, amivel a fásultságot szokta leplezni. Az állatkert szakemberei megkezdték a tigris felkutatását. Az állat veszélyes lehet, a rendőrség addig is megkér mindenkit, hogy maradjon zárt térben, és figyelje a további híradásokat. Szignál. A méz a kezemre folyt a pirítósról, ragad a telefonom is, amikor tárcsázni kezdem a munkahelyem számát. A feleségem kérdőn felhúzza a szemöldökét, amikor betegnek hazudom magam. Én pedig őt nem értem. Mintha nem tudná. Ingerült leszek, mert nincs mit megmagyaráznom. Kirúgom magam alól a széket, és felmegyek az emeletre.