Ipartelep, törésvonal, károkozás
Mint aki észreveszi magát egy kirakat üvegében
ki ez a furcsa szerzet űzött vad
mi ez a sírig tartó vonulás
Lábaink alatt sosem fogyó betonút
vigyázz ha lemaradsz ez csak morzsalék
kátrány repedésből kibújó gyom
én itt nem hagyok nyomot
Kinyújtom a kezem talán még eléred
mert szélárnyékban biztonságosabb
amikor mellettünk párosával elrobognak a szavak:
ipartelep törésvonal károkozás
Levél egy sebesült katonának
a dögkutak feltelnek itt is
tudom milyen a szaga a bomló húsnak
a por megül mindenen mint a hamu
és hiába súroljuk forró lúggal a követ
a rügyfakadásnak éppúgy nincs jelentése
mint egy törtfehér damasztabrosznak
mi jól vagyunk mégis
esténként magamra húzok egy másik testet
a gyermek arra hasonlít aki eteti