hajnalban a bár bezárt és léptetek
tovább egy körúti presszó felé utolsó
szendvicsedet gábornak adtad és
harmadszor is megkérdezted a lány
nevét mert az agyad kiürült már
huszonnégy órája talpon voltál és
bizony kemény éjszaka állt mögöttetek
lassan világosodott szinte észrevétlen
ébredezett a város járni kezdtek
a villamosok és megteltek munkába
induló emberekkel s bár remek volt
a napod főleg az éjszakád néha
erősen utáltad magad hogy csak róla
tudsz beszélni mindenkinek hogy az
általa ejtett sebeidet mutogatod
szemérmetlenül ilyenkor bezzeg
eszedbe sem jut hogy az első sebeket
te ejtetted rajta pontosabban feltépted
a régieket őt gyűlölted amiért csak
róla olvastál fel a pódiumon miközben
a közönség soraiban azt az egyetlen
üresen maradt széket bámulod
Megjelent a Műút 2014047-es számában