Csengey Dénes szövegét gyakorlom a faházban. Még mindig nem értem pontosan, miről szól, de már ügyesen fel tudom olvasni, folyékonyan, akcentus nélkül. A marylandi fiatalok Csengey Dénes-emlékműsort szerveznek, nagyon fontos nekik a magyarság. Bármit megtennék, hogy közéjük tartozzak. Viccesek, vagányak, magyarul beszélnek egymás közt, ez szokatlan. Újból és újból elismétlem a nehezebb részeket. Győzővel fogok párban szerepelni a tábor utolsó napján.
Este a tűznél együtt énekelek velük. A régi barátaim, Lili és Ignác távolabb ülnek, csendben. Nem tartoznak közénk, nem tudnak elég jól magyarul, nem ismerik a dalokat.Később Győző Hofi-viccet mesél. Hét év van köztünk. Nem értem a poént, de nevetek, amikor kell. A szemem sarkából látom, Lili súg valamit Ignác fülébe.
Egyhetes a tábor, túl kevés idő, hogy Győző belém szeressen. Eddig pont annyit figyelt rám, mint a többiekre, vagy talán egy kicsit kevesebbet. Próba előtt segít értelmezni a Csengey-szöveget, teleirkáljuk a papírt, itt kell levegőt venni, amott levinni a hangsúlyt. Honnan tudja? Ő is itt nőtt fel Amerikában. Nagyon figyelek, hátha akkor jobban tetszem neki.
Másnap a strandon írok hozzá egy verset. Magyarul. Lili a vízben hancúrozik bikiniben, vízcseppek gyöngyöznek a barna bőrén. Kihúzok egy szót. A vállamra terítem a törülközőmet, éget a nap. Rágom a körmöm. Homok kerül a számba.
Jól sikerül az emlékest, egyszer sem bakizok, tapsvihar, hurrá. Utána buli, Budweisert nyomnak a kezembe, keserű, de kortyolom, mert ők is sört isznak. Jéghideg alumíniumdoboz. A nyár utolsó napjai. A tábor utolsó éjszakája. Egyedül állok a hátsó verandán, az erdő hideg lehelete.
Nem jössz be? Kártyázni fogunk.
Győző mellettem áll. Megfordulok.
Int a többieknek, hogy kezdjék nélkülünk.
Mi a baj?, kérdi.
Sohasem hallottam még angolul beszélni. Az arca megváltozik. Innentől nem beszélünk többet magyarul. Odaadom neki a nyolcrét hajtogatott papírt. Az első magyar versem. Elolvassa.
A vállába temetem az arcom.
Megcsókol. Kedves. Gyengéd. Baráti.
Ez volt az első csókom, mondom.
A beton forró. Egyedül lépkedek az ösvényen. A buli hangját már alig hallom. Az éjszaka illata sűrű, megtölti a testem, melegít belülről, pedig vacogok. Ég a szemem, éhes vagyok, a torkom is fáj. Győző megszáradt nyála a szám szélén. Csak én érzem, nem látszik semmi.
A faházunkban Lili és Ignác scrabble-özik. Magyarul. Angol betűkészlettel. A régi barátaim. Leülök játszani velük. Almalét iszunk. A zsebemben lapul Győző marylandi címe. El-ipszilonnal vagy j-vel írják azt, hogy folytatás? Egyikünk sem tudja.