Nagy Ildikó Noémi

Nagy Ildikó Noémi

Vancouver (’75) -> Brooklyn -> Connecticut -> Budapest (’93) | Zeneművészeti Főiskola (’97) -> ELTE (’03) | Fordítás (irodalom, film) | Írás (próza) -> Eggyétörve (Palatinus, ’10) -> Oh Bumerang (Jung und Jung, ’12) | Zene (brácsa) |

5. Norbi

Egy ismeretlen fiúval táncolok egész este. Norbinak hívják, nem hallottam tisztán a zajban, magas és inas, túl sötét van, hogy lássam, szőke vagy barna. Alig tudom a vonásait kivenni, vagy eggyel több martinit ittam a kelleténél. Norbert: Amerikában így hívják a könyvelőket és kockafejű matekosokat. A pólója puha, a haja selymes, a bőre sima, érintéssel látok, és ahogy táncolunk, arcomat a nyakába fúrom, tenyere a derekamon, a csípőmön, így halad lejjebb, a combomon megáll, nem ér a fenekemhez. A szám leparkol a nyakhajlatában, fanyar illata van, mint egy citrusliget. Véget ér a lassú szám, de mi nem változtatunk a tempón, jobbra-balra lépegetünk a parketten, míg körülöttünk ugrálnak egy tavalyi Dr. Alban-számra.

4. Győző

Csengey Dénes szövegét gyakorlom a faházban. Még mindig nem értem pontosan, miről szól, de már ügyesen fel tudom olvasni, folyékonyan, akcentus nélkül. A marylandi fiatalok Csengey Dénes-emlékműsort szerveznek, nagyon fontos nekik a magyarság. Bármit megtennék, hogy közéjük tartozzak. Viccesek, vagányak, magyarul beszélnek egymás közt, ez szokatlan. Újból és újból elismétlem a nehezebb részeket. Győzővel fogok párban szerepelni a tábor utolsó napján.

3. Kyle

A mutatóujjam hegyét végighúzom a polcokon, ahogy haladok előre a Virgin Megastore-ban a magnókazetták közt. Térdmagasságban megtalálom a Yaz-albumot. Nem guggolok le érte, derékból hajolok, nyúlik az izom a combomban. Így maradok, mintha csak keresgélnék valamit odalent. Egy eladófiú mögém áll és kérdi, segíthet-e? Ajánljon valami jót, mondom. Kyle, ez a név van a kitűzőjén, két fejjel magasabb nálam, fekete haja rockabilly-stílusban nyírva és belőve, kezembe nyom egy Teenage Fanclub-kazit. Már a zenekar neve is taszít, mintha azt sugallná: mindegy, milyen a zenénk, úgyis zabálni fogjátok, hülye tinik, azt fogjátok szeretni, amit mondanak nektek. Kyle nem tini, megengedheti magának, hogy hallgassa a Teenage Fanclubot, ő már megúszta az egészet.

2. Vörös

Mi van velem mostanában, mindenkivel szemezek, anyu és apu megvéd a bajtól, amit a flörtölés okozhat, gyerek vagyok, csak tizenhárom, váltogatom az arcaimat, nő és kislány, én döntök, ma ki leszek. Párás meleg Québecben, a teraszos vendéglők dugig, foglalt asztal vár minket, a sarokban tangóharmonikás, a szemben lévő asztalnál franciául beszélő fiatalok, csillogó haj és vászonruhák. Az egyik fiú göndör, vörös haja a válláig omlik, fehér hosszú ujjú ing és farmer, teniszcipő (zokni nélkül), keresztbe vetett lábak. Rajtam fekete spagettipántos ruha, nem akartam még felpróbálni sem, de anyu azt mondta, most már nagylány vagyok és minden nagylánynak szüksége van egy fekete ruhára, csak ötven dolcsi, simán ki tudjuk fizetni.

1. Márk

Tizenhárom éves vagyok. Márk elvisz jet-skizni. Gyors és hangos a gép. Márk derekába kapaszkodok. Nedves, félhosszú haja az arcomba csapódik. Apró ostorok. Később biliárdozás a többiekkel, Márkkal a kanapén várjuk a sorunkat, nem beszélünk, a szemem sarkából látom, néz. Mi van?, kérdem. Semmi. Mosolyog. Elhibázok egy lövést. Odalép, megsimogatja fejemet. Aranyos kutyus vagyok, aki szétrágja a gazdi kedvenc papucsát. A keze a tarkómon marad, az arcomat finoman maga felé húzza, félrebillenti a fejét. Mielőtt a szánk összeér, elfordul. Nem nézek a többiekre, próbálok a krétázásra összpontosítani, eltúlzott mozdulatokkal keresem a szöget a következő lövéshez.