Nincs túl jó kedvem. Sok mindent elront az ember, amire pedig figyelni szeretne. Ha nem is ő rontja el: meggyőződésévé válik, hogy ő tehet a tönkremeneteléről. És ha lassan-lassan lebeszéli magát a kizárólagos felelősségéről — idővel nyilvánvalóvá válik, hogy valóban ő rontotta el.
Nincsenek túl jó napjaim, nem írok ide semmi lényegeset… azaz mégis. Volt egy fontos könyvbemutatónk az Írók Boltjában, minden megtalálható róla itt.

Szőcs Petrától kaptam új fotókat, ezért is térek ki rá újra (köszönjük, Petra!).

És valami személyesebbet a végére: az utóbbi idők legjobb filmjéről írtam a filmes blogomra, a poszt második fotója azóta minden álmomban előjön valahogy. És megkaptam karácsonyra A felvilágosodás dialektikáját, és a nagy Sartre-monográfiát; bezárkózni, átvészelni.