Kollegiális naplót kell írni. Múlt heti erdélyi Műút-turné miatt hétvégére halasztottam, gondolva, hétfő–csütörtök túra, péntek haldoklás, hétvége írás. Ebből lett péntek–vasárnap haldoklás, s ma a sürgetésre is csak ezt tudtam válaszolni: „lóri, egyelőre tanácstalan vagyok, tegnap dél óta mostanra fejeztem be egy jó ideje készülő elbeszélést, mert: most kellett befejezni. Így adta magát. Most boldog vagyok, épp ezért felelőtlen és üres, s még arra sincs ötletem, honnan lopjak ötletet.”
Írhatnék arról, naplószerűt, hogy milyen volt a turné, de ahhoz egy élet is kevés lenne. Mostanában viszont mind’ gyakrabban érzem úgy, hogy szorít az idő. Ráadásul én ezt a tételt az önzés kiindulópontjává tettem (a halál térbeli rendjéről olvasok éjszakánként, hogyisne tennék így).
Írhatnék esetleg arról valamit, hogy az előbb kicsit lazítottam, hónapok óta szokásom a lehető legtöbb képet letölteni a Miskolc a múltban FB-csoportban közöltekből,
jó kövér mappa lett, valahol a mélyén rejlenek a kincseim a régi Ferenczi-házról (Erős Feri, de szép emlék az a miskolci nemzetközi konferencia!),
néhány a szülőházamról (Kossuth u. 8. szám) stb.
Meg mindenről, ami már nincs meg Miskolcon, de volt valaha. Erős polgárság, gyár, kisegzisztenciák, kis kockázat, munkások, becsület. Miskolc a múltban: Fantasztikus csoport, pótolhatatlan munka a szervezőké, hatalmas képadatbázis.
Írhatnék arról, hogy pár éve nem hittem volna, az egyébként nagyszerű friss Alföldet kinyitva először az „Etiko-esztétika és politika Lukács György korai műveiben” alcímű dolgozathoz lapozok.
Aztán írhatnék a fájdalomról, mert Musil még mindig összefóliázva hever a polcomon, lásd időhiány plusz a jovialitás elvesztése — három vaskos kötet a börtönében.
És még az örömről is írhatnék, mert a decemberi Műút kritikarovatában szépen blokkosodtunk: Takács Zsuzsa, Varga Mátyás, Móricz és Bolaño művészete is több írás témája.
És arról még nem is írtam, hogy írhatnék a holnapi víz- és fahordásról, ami miatt, milyen a sors, mégis most áll össze egy kis kollegiális.
Ennek örömére szóljon az egyik örök kedvenc: a Chick Habit, mely remélem mindenkinek ismerős lesz a Grindhouse (Tarantino) c. filmből is!