é é é é
cisz cisz cisz cisz
gisz gisz gisz gisz
rekedt ujjakkal
markolod vállvonásod
színpadát omlik az árokban
megkésett előkékre
bomlik torkodban
pereg ereidben
morog hogy
érdekeljen
mikor elhalkuló
szekundokra pengeted
bordáid nyúzod
mellkasod mint aki
nem hiszi hogy
elhasznált szerveken
túl lenne ott
bármi is
A mű(vek) a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):