Kezdje azzal, hogy összetöri a lakásban az összes tükröt, majd engedje le a karját, bámulja révedezve a falat, engedje el magát. Csak egyetlen hangot énekeljen, és belülről figyelje. Ha olyasmit hall (bár ez csak sokkal később szokott bekövetkezni), ami egy félelembe süppedt tájra emlékezteti, a kövek között kis rőzsetüzek égnek, és körülöttük félmeztelen, guggoló alakok körvonalai rajzolódnak ki, akkor, azt hiszem, jó úton jár, és akkor is, ha kenyér-ízt, ujj-érintést, ló-árnyékot hall, vagy egy folyót, amelyen sárgára és feketére festett, apró csónakok úsznak lefelé.
Ezután vegyen szolfézsórákat meg egy frakkot, kérem, ne énekeljen orrból, és hagyja békén Schumannt.
Imrei Andrea fordítása
Julio Cortazar: Utasítások az énekléshez
Julio Cortazar: Kronópiók és fámák története, L’Harmattan kiadó, Budapest, 2006, 11.