Délután

Nem álmodtam semmi említésre méltót, és arra ébredtem, hogy valami hiányzik. Talán éhes vagyok, gondoltam. Kimentem a konyhába, ettem pár falatot. Hm. Gondoltam, iszom egy pohárkával. Aztán elszívtam egy cigarettát. Aztán még egyet. Aztán megnéztem a híreket, de semmi olyasmi nem történt.

Nem álmodtam semmi említésre méltót,
és arra ébredtem, hogy valami hiányzik.
Talán éhes vagyok, gondoltam. Kimentem
a konyhába, ettem pár falatot. Hm. Gondoltam,
iszom egy pohárkával. Aztán elszívtam egy
cigarettát. Aztán még egyet. Aztán megnéztem
a híreket, de semmi olyasmi nem történt. Aztán
néhány kattintással előkerestem a telefonomon
azok közül a párperces videók közül egyet, amelyek
az én esetemben különösképpen stimulálják a limbikus
rendszert. Kikotortam hozzá a szennyesből egy
bugyidat is, hogy jobban menjen. Aztán beraktam
a mosást, hogy mire megjössz, már ki legyen teregetve.

Megjelent a Műút 2017059-es számában