Barátom viccből a sínre fekszik,
vagy hősködésből vagy szánalomkeltés végett.
Még látszólag együtt vagyunk,
oda kell figyelni az ágyválasztásra, mondom,
ahol fekszel, fontosabb, mint a fogmosás.
Mától semmilyen befolyással nem bírunk arra,
ami velünk történik, egymással is leszámoltunk,
azért ez a leküzdhetetlen kimerültség,
hogy csak vánszorgunk a porban.
Úgy látszott, én húzom a rövidebbet,
maradok megalázó kisebbségben,
aztán valahogy mégis sikerült elérni,
hogy az erőviszonyok kiegyenlítődjenek,
senki ne legyen fölényben vagy alávetetve,
és gyanútlan, naiv, gyermeki szövetségünk
véget is ért abban a percben.
Már csak látszat szerint tartozunk össze.
Úgy számítunk egymásra, mint alku és kényszer,
erre az új tudásra, új ösztönre
szükségünk lesz, olyan idők jönnek.