Margitot követé Róza az elemi iskolából; Rózát követé Teréz; Terézt követé Jolán; Jolánt követé Irma és testvérei; Irmát követé Sarolta; Saroltát követé Olga; Olgát követé Emma, a legnagyobb szerelmi bánat enyhítésére; Emmát követé Lujza; Lujzát követé Marcella, Marcellát követé Rozália; Rozáliát követé a szifilisz; a szifiliszt követé Anna; Annát követé Rózsa; Rózsát követé Ilona; Ilonát követé Ágnes; Ágnest követé Magdolna; Magdolnát követé Jenő, egy aprócska félreértésből; Jenőt követé Judit; Juditot követé Éva; Évát követé Zsuzsanna; Zsuzsannát követé Irén; Irént követé Klára; Klárát követé Margit; Margitot követé Edit; Editet követé Györgyi; Györgyit követé Márta; Mártát követé egy másik Márta; másik Mártát követé Léda; a könnyek fehér asszonya.
Ady Endre egy bézs színű karosszék karfáján játszik az ujjaival, talán egy feszült Muszorgszkij-dallamot.
Miközben elképzeli, ahogy Léda nyugtalanul járkál fel-alá a zsúfolt pályaudvaron. Az elején még azzal hitegetve magát, hogy a másik csak jelleméből fakadóan késik. Aztán eltelik az ötödik negyedóra is, és egyre kétségbeesettebben tekint át az utasok válla felett.
Visszamenekülhetne hozzá, és lehetne folytatni ott, ahol egy éve abbamaradt. Lerángatva a másikról a bőrt is. Kitárulkozni, ugyanazokkal a sorokkal. Vagy megállíthatná az időt, és csak azután indítaná el újra a Földet a Nap körül, a Holdat a Föld körül, amikor már hiába látja maga előtt ugyanazt a mozdulatot, hiába hallja az ismerős szavakat, az egész Léda kézfejétől, fogaitól, nyelvétől függetlenné válik.
Ady Endre egy bézs színű karosszék karfáján játszik az ujjaival, talán egy könnyed Muszorgszkij-dallamot.
Közben persze volt valamiféle N vagy M és rengeteg G betűs is.
Aztán Lédát követé Edit, Editet követé Márta, Mártát követé Ágnes, Ágnest követé Emma, Emmát követé a pincérnő abban a kis pesti vagy párizsi kávézóban, a pincérnőt követé Sarolta, Saroltát követé Vilma, Vilmát követé Zsuzsanna, és Zsuzsannát követé Csinszka, a megnyugvás kacagó gyermeke.