ha elhagy,
de most is
elméje üres
utcáit
járom
izzón.
Magányos
kisváros, csönd,
csak a lépteim.
Vigyorgok,
egy falat pokol,
fogaim
kormos feketék.
Kacskaringós füstben a nevét
éneklem
az éjnek,
és sötétsége
összetéveszt
a pirkadattal.
Mohácsi Balázs fordítása
Megjelent a Műút 2016055-ös számában