Azt hiszi, elhagyhat

ha elhagy,
de most is
elméje üres
utcáit
járom
izzón.
ha elhagy,
de most is
elméje üres
utcáit
járom
izzón.
Jácint falatjain éltem túl.
Éhségem meg nem hunyászkodott.
Simára nyalt porzók, beporzott
torok; a Szépségtől fulladoztam.
Senki sem bocsátja
meg nekem, amit magammal
tettem.
Megremeg a föld
kampós csókjaimtól.
Hátat fordítanak
a fenyők. Tudják,
mire vagyok képes
lábaim bilincsével.
Holdtalan éj a sziklaperemen, megfosztott minket
a tengertől. Ami zafír volt a durva kék mögött,
üvöltés csak: csukott szemhéjaknál sötétebb hullámok
rombolják a sziklákat, de ezt se látjuk...
Az ágyban homorú hátad íve
válaszolt ölelésem hőjére
& Harlem alig ébredezett alattunk,
amikor egy romos ház megadta