csak fehér melltartóddal harangoz
szobámban karácsonyt a pillanat
nélküled lassan térek magamhoz
jeges ünnep ragyog a szív alatt
lelkem lombjaira fagy a magány
melegséget nyúz a hiány kése
temetőben pihen apám anyám
csak a fenyőt csomagolom fénybe
kékek zöldek lövik a sötétet
de hiába használom a reményt
mikor az ideg teljesen szétvet
s ezer fokon a fájdalom emészt
csókod helyett a bánat ver orrba
bennem jajt kántál az összes ének
hiába rakok szavakat szóra
nincs egy mondat hol veled éljek