Ha kimozdulna, éppen esni fog,
nem is nagyon, ez most csak kismosás,
csodálnám (hogyha élne), hogy mozog,
csodálnám érte; mennyi változás!
Szeretne otthon lenni ott, ha nem
piszkálnák érte, miért épp van, és
nem mondanák meg, mi miként legyen.
Ha lehető lehetne a levés.
Végül tehát: csodálnám, hogyha élne,
s magából egy kis vészterhes magot
ha nyárvégről el tudna tenni télre,
megérve így az Esőtlen Napot.
Lekismosva lenne piszok s piszokság,
boldog börtön leendne, büszke fogság.
Megjelent a Műút 2014048-as számában