
Kukorelly Endre "regényrészei" a legutóbbi Műútból

Minthogy pedig a redőnyön is Isten
Napja sugárzik át, megszorongatnak
ezek a szavak: van és nincsen
is Ő. Minthogy pedig a redőnyön át
kapni onnan a fény-beoltást, kopik
még, mert használtatik a lélek, nohát.

Ha nem szabad kijönni, volt szabad,
nem lehet kinyitni az ablakot,
úgy folyik szét a víz az üvegen,
a nap megáll, estig reggel marad,
csorgó eső, a délelőtt csorog,
kimentünk volna, jobb volt odabenn...

Délután lementem a vízhez. Vittem
törülközőt a szúnyogok miatt. Eltörölni és
legyűrni. És tizennyolc percig egyedül voltam, de
akkor odatelepedett egy nő, és kisvártatva
elkezdett csapkodni. Nagyokat csapott magára, mert,
úgy látszik, megszállták a szúnyogok...

Ha kimozdulna, éppen esni fog,
nem is nagyon, ez most csak kismosás,
csodálnám (hogyha élne), hogy mozog,
csodálnám érte; mennyi változás!