Búcsú Szili Józseftől

Nyilas Atilla búcsúbeszéde Szili József (1929 – 2021) irodalomtudós, egyetemi tanár, költő, műfordító temetésén, a Farkasréti temetőben
Nyilas Atilla búcsúbeszéde Szili József (1929 – 2021) irodalomtudós, egyetemi tanár, költő, műfordító temetésén, a Farkasréti temetőben
Szili József: Hogy hogy vagyok… (Versek 2014-ből)
Képanyag: Seres László: MC széria I–X., 2012 (akril, farost, egyenként 100×100 cm; fotó: Dabasi András)
Kustos Júlia kritikája Darabos Enikő: Testmetaforák a kortárs magyar irodalomban (Lector Kiadó) című kötetéről a friss Műútból
szépírás Dean Young: A vak késdobálók utcája; Víz alatt énekelni; A kritikusoknak (Mohácsi Balázs fordításai) szépírás Orcsik Roland: Fekete péntek szépírás Tóth Kinga: negyvenkettedik ének; negyvenhetedik ének; negyvenkilencedik ének; ötvenedik ének szépírás Legéndy Jácint: Probléma zéró; Zombivá gyűrten szépírás Csete…
Álmomban sem találkoztam veled
háttal álltál és nem ismertelek
csak a lényedből sejlett valami
ami alig bírt hasonlítani
ez vonzott egykor ez a rejtelem
s ma sem tudom hogy mi voltál nekem
Álmomban elaludtam a házunk mögött a kertben
közben megérkeztek akiket vártam
szégyelltem hogy elaludtam rohantam be a házba
háttal álltak némán pakoltak
azután megfordultak egyenként
apám anyám és egy nő akit nem ismertem
kontytalan sápadt viaszbábszerű
nem szóltak hozzám
Van a tárgyaknak lelke érzem olykor
van és a mienknél is örökebb
mikor húsz éve idejöttünk akkor
a nagy szobába csak csupa öreg
bútort vett Zsóka mert soha nem én
ő nézte ki majd én is megjelenve
mint egy bútorszakértő fenomén
döntöttem...
Tükrükben váltott gyermek sütkérez | csak zümmög és nem ül le | Let’s dance | Rammstein szólt, mikor elvesztettem a szüzességem | „Szépen tudsz hallgatni, Uram” | vérfagyasztóan zseniális | a sakk-/nyelv-játék szabályainak semmibe vétele | Mert nekem kellenek az állatok | világvégi hulladéklerakó | ebben az ablaktalan sötétségben telelt ki a disznó is
Ha készen állnék a halálra,
úgy minden rendben volna,
de minden rendben volna,
így készen állok a halálra.
Talán minket is elbeszélnek
s nem mi leszünk azok
elvásnak szét a semmiben
ezek a pillanatok
semmiben semmivé
hiszed vagy nem hiszed
nincs se szó se beszéd
ami onnan kiszed