A versekből kicsordult Annáról
Kustos Júlia kritikája Terék Anna: Háttal a napnak című kötetéről (Forum — Kalligram) a legutóbbi Műútból
Kustos Júlia
(1996, Szombathely) Budapesten él, tanul, ír. 2018-ban Móricz-ösztöndíjban részesült, első verseskötetén és regényén dolgozik.
Könyv a városnak
Kustos Júlia kritikája a Kolozsváros — Irodalmi kalauz című antológiáról (Jelenkor Kiadó) a legutóbbi Műútból
Az emlékezet teste(i)
Kustos Júlia kritikája Molnár T. Eszter: Teréz vagy a test emlékezete című kötetéről (Prae Kiadó) a legutóbbi Műútból
Társas magány, éber álom
Kustos Júlia kritikája Győrfi Kata: Te alszol mélyebben című kötetéről (Jelenkor Kiadó)
Test, trauma, társadalom, történelem
Kustos Júlia kritikája Földes Györgyi: Test — szöveg — test. Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban, és Takács Miklós: Sebek és szavak. Traumakultúra, traumairodalom című könyvéről (mindkettő Kalligram) a friss Műútból
Valódi kritika és divatos előítélet
Kustos Júlia kritikája Darabos Enikő: Testmetaforák a kortárs magyar irodalomban (Lector Kiadó) című kötetéről a friss Műútból
Illeszkedés, tagadás, szkepszis
André a határoltság és a kitörés határhelyzetét egy sajátos könnyedséggel, a nyelvi invenciózusság lehetőségeinek feltérképezésével teszi egyszerre versei tétjévé, illetve egyfajta kesernyés, önnönmaga lesarkított karakterének pontjait megérintő önreflexió tárgyává.
10.06.
fehér ruhás istenek erős szíjakkal kötözték a combokat az alkarhoz és karfákhoz a két pici kezet. szép álmo – az utolsó szótagot maszkpára harapja el hogy ne bukhass alá hamarabb, mint ahogy menned kell.
gyermekláncfű
húszéves vagyok. ismerem a halált.
mégis, mint egy rossz gyerek,
guggolva egy omladékfal mellett,
ki tíz centi félelmet és rettegést talált,
gyomokat tépve túrom szét a
védtelen hangyák
védtelen hadát.
egy pont
álmomban a láp fölött
gőz száll, városok vesznek bele,
s én sárember vagyok.
otthon is lehetnék, mondhatnám
annak ezt a tüdőtépő sétát,
ahol a bokrok horzsolása,
a pernye tapadása
sejtekben elnyúlva
bölcsőként ringat el.