Kustos Júlia

Kustos Júlia

(1996, Szombathely) Budapesten él, tanul, ír. 2018-ban Móricz-ösztöndíjban részesült, első verseskötetén és regényén dolgozik.

Test, trauma, társadalom, történelem

Kustos Júlia kritikája Földes Györgyi: Test — szöveg — test. Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban, és Takács Miklós: Sebek és szavak. Traumakultúra, traumairodalom című könyvéről (mindkettő Kalligram) a friss Műútból

Illeszkedés, tagadás, szkepszis

André a határoltság és a kitörés határhelyzetét egy sajátos könnyedséggel, a nyelvi invenciózusság lehetőségeinek feltérképezésével teszi egyszerre versei tétjévé, illetve egyfajta kesernyés, önnönmaga lesarkított karakterének pontjait megérintő önreflexió tárgyává.

10.06.

fehér ruhás istenek erős szíjakkal kötözték a combokat az alkarhoz és karfákhoz a két pici kezet. szép álmo – az utolsó szótagot maszkpára harapja el hogy ne bukhass alá hamarabb, mint ahogy menned kell.

gyermekláncfű

húszéves vagyok. ismerem a halált.
mégis, mint egy rossz gyerek,
guggolva egy omladékfal mellett,
ki tíz centi félelmet és rettegést talált,
gyomokat tépve túrom szét a

védtelen hangyák
védtelen hadát.

egy pont

álmomban a láp fölött
gőz száll, városok vesznek bele,
s én sárember vagyok.
otthon is lehetnék, mondhatnám
annak ezt a tüdőtépő sétát,
ahol a bokrok horzsolása,
a pernye tapadása
sejtekben elnyúlva
bölcsőként ringat el.