Versmasszázs

Szó esett Pilinszkyről, ahogy megrendülés fedezhető fel a szemében, ha saját verseit olvassa, Istenről, akit, mondja Marno, nem lehet sem szeretni, sem gyűlölni, hiszen nem tudunk róla semmit, arról, hogy az Apokrif talán a leghumorosabb apokaliptikus vers és hogy Ernst Jandl mennyire jó brutális egyszerűségében, amit kevesen tudnak végigcsinálni egy versben.

Beszámoló Marno János és Kerber Balázs estjéről.

Demény Péter válaszol

A Határtalan napok (Miskolc, 2013. április 5–7.) során meghívott vendégeinkkel villáminterjúkat is készítettünk. Demény Péter válaszol Korpa Tamás kérdéseire.

Ajtók

Az ajtókat nálunk távirányítással kezelik. Berregő hang jelzi, ha be lehet menni. A siketek nem hallják, nem mozdulnak. Kaptunk több pénzt, hogy több biztonsági őrt vehessünk fel, ők kísérik a siketeket a vizsgálatra. Azt mondták, nem kell egyedül menniük, de berreg az ajtó, odaáll a biztonsági őr, és mire a kísérőik felkapdossák a kabátokat a padról a váróban, már hiába nyomják a kilincset, nem nyílik ki az ajtó. Csak akkor nyílik, ha bentről berregtetik. De nem engedélyezik, hogy az ajtót tíz percen belül kétszer kinyissák. És mire újra nyitni lehetne, már kísérik is ki a siketeket.

Nőtérfél rovatunk új tárcája.

„Politika és Szerelem”

A Magvető honlapján közölt ajánlás a magyar közéleti költészet megújításának bizonyítékaként kezeli a könyvet, mert „valakinek ezt is meg kell tennie”, így a könyv egy nehéz feladat, „ha tetszik, kereszt” vállalása is egyben.

Kritika Kemény István A királynál c. könyvéről, lapunk 2013037-es számából.

Vagány Históriák II. — Költészetnapi ősbemutató a Műcsarnokban

2013. április 11-én egyéves lesz a Vagány Históriák-sorozat, s ezzel párhuzamosan második évaddal jelentkezik. Az első rész ötven portréfotója újabb harminckettővel bővül, a sorozat célja továbbra is az, hogy közelebb hozza a kortárs költészetet a hétköznapokhoz olyan módon, hogy a költőket mindennapi környezetükben mutatja be.

2012. május 6., vasárnap

Kollegiális naplónkban Kishonthy Zsolt, a Műút felelős kiadója és képanyagának válogatója egy közel egyéves felvételét osztja meg, mely Ujj Zsuzsi kiállításmegnyitójának másnapján készült, Miskolc felé autózva.

Zarándok vagy fogadós

A könyörtelen mechanikussággal keletkezési sorrendbe szerkesztett gyűjteményes verseskötete (Állástalan táncosnő. Összegyűjtött versek 1980–2006, 2011) után Kemény István újfent ciklusokba rendezett költői ajánlattal kedveskedik olvasóinak. Akiknek száma, a honi költészetrajongó szubkultúra szerény léptékéhez képest, nem kevés. Mint ahogyan sosem is volt kevés, és talán napról napra egyre több lesz. Hiszen az utóbbi időben, a költő (és prózaíró) ötvenedik születésnapja tájékán, ugyancsak felerősödött az a kultikus tisztelet, amely tényleg csak keveseknek adatik meg a bolond poétává lett Csokonai hazájában.

Kritika lapuk 2013037-es számából.

Határtalan napok…

2013. április 5–7. között zajlott a Miskolci Nemzeti Színház Határtalan napok című rendezvénysorozata, melynek minden napján a Műút vendége volt a meghívott három régió (Felvidék, Erdély, Vajdaság) egy-egy irodalmi műhelye — vendégeinkkel műsorukat követően a MissionArt Galériában, Barkóczi István pincéjében és Seres László műtermében folytattuk az estéket, illetve a Látó csapata meglátogatta a miskolci Vasgyárat és József Attila lillafüredi szobrát is. Szubjektív fotó- és videóbeszámoló.