A száj még néha grimaszba rándul | Létezik-e Magyarország? | zsinórpadlásról lelógó emberi agy | szülni rest és meghalni gyáva | A kockázatvállalás szépségei | Bábupolgárok bankettje | Megkaptad, de nem érted | hagyott-e belőlem valamit a hepatitisz | Tudom, milyen szerencsés vagyok | Depolitizált évtizedek
Összes őrült tervem falkába gyűlve támad | Harminc év érvelés | én szeretem, ha megbolondul a szöveg | színházi ördögök | Radikális hibriditás | Neked nagyjából idáig fog tetszeni ez a vers | „A Nagymama szeme kinyílik.” | szégyenkezve és ámulva a széttartás liturgiáján
Egy „barbár” gentleman | boldog börtön leendne, büszke fogság | Bérházmagas, fehérbe öltözött fenyő | Soliman preparátuma kuriózum | Mosolyogj! Fotózlak. | Az idegen birtoklása | vörös vadász vén tétele | két test mitől lehet közös | istenkény nagy reccs hőhalál
érzem azt a csomót a hátamban / megered a jövő idegen hajtása / Gonosz erők kavarták / a golyó a lábamat találta el, a gödör volt a Tisza / A homokóra két edénye / „Tartózkodóan személyes érintettség” / Vannak itt canterbury mesék / a jelen csak automatikus csicsergés
lassan beleég a gyűlölet a szeretet szerveibe / mi következik utána / Rajtam ne kérjenek számon semmit / Mindketten évekre csomagoltunk / Még inkább otthon / csak hallgatok egész nap / a hibriditás prózája / A körút mint rendszer
Antonius elhagyja Antoniust / a csiga egy nem normális állat, és ez benne a jó / Három ördög fogad benneteket / meg kell születniük / Kicsoda Rosmer János? / Dead Man / mögém sokasodtak az évek / (obscure lives)
Belépni a zómba / végül Egészen a nagy Semmiért / hét kövér esztendőnek is nevezheti / úgy hívták ettől: Huszonhárom / Az élősködő terek boldogsága / Felháborító! / Az idegenség szelleme / Jövőből érkezett miskolci lány
Halak kora / Én, drága barátom, itt iszok hat hete / ma ünnepli az ördög a születésnapját / A halál árnyékának völgyében / Ha a helyzet megváltozik / Fuss, bika / folklórrendőrök / A Törvény szövedéke / a norvég, aki olyan jól és keményen dolgozott / már túl hülye meghülyülni
leborotvált nyár- és fűzfák / Igazán aprónak mondható izlandi vulkánkitörés / Attól csak régi / Féregjáratokat nyitnak végeláthatatlan zsinegek / meg akarták gyújtani kerozinnal / A vakhit Braille-írása / Ki volt előbb: Rilke vagy Tandori? / „Tizenkét éve szerencséd van”
Rémország fölött villámlik az ég / Érdekfeszítő és szenvedélyes / elnézlek egyre te szánalmas féreg / Az „érzékelés újratanulása” / Csak háta van, mint a megbánásnak / otthon hagyta az istent / Határátlépések / és mielőtt lezuhantam volna / véresre vakarom a csuklóimat
