Isteni játék | Három profi: a veterán, a filológus és a méregkeverő | A pillanatnak élő ember vagyok | se rá se máshova se senkire se nézni | milye napaa zilyen | „… ezt a kutyát is elvette tőle” | az alkonyat lírája küszködik az értelemmel | Egyik nő sem tanú és nem kívülálló
Garaczi 60 | A tagadni kívánt valósággá teszi magát | száradásig már nem veszek levegőt | két csend közötti kortyokká lettem | koalíció, szuverenitás, koalíció, szuverenitás | Bárkit megállásra késztet | SZEM | Kittler | Az elhavasodás és a burzsoázia tudata | A háború az háború az háború az háború | az angyalokat vacsorázzák | egy csodálatos kannibalisztikus sóvárgás
egy miskolci hajléktalan | Hogy megy a sorod? | milyen a rend rendje | az írott betű és az élet | újra egy bágyadt esti elrugaszkodás a tereptől | A távozó én | Süllyedni az égig | „Az istenek is űrhajósok voltak”
kottázni kellene | Hogy kell átmenni a hídon? | A tartózkodás etikája | Meddő korona | felnőni a sárgához | ahova a kést szúrtad | A sokfejű fenevad | elsimítani a tested egy üveglapon | A humanitás verziói | próbáltalak felmenteni
Nyilas 50 | Ha lenne egy kiadóm | Üvölt a gyerek | A világ, mint milyen | Pofonegyszerű, kedves Kripkém? | A főzés az élete | techno-humán hullámok | „Nem holmi vidámpark” | és bolondgomba nő egy torony alján
alvó anya és apa | az ember picinyke játékos | Próbababák találkozása tilos | Anyám arra gondol, apámnak kellene meghalnia | Az emlékezés hideg bugyraiban | Schrödinger macskája | vegye a kezébe a kötetet | Úgy, amilyen | léleknek nevezett üres levegő | meg az inkontinens szavak
Két dolgot mondhatunk | A pokol kiváló hely | tudtam őt is sajnálni, rajta keresztül magam | Kritikus figyelem | ekkor már nem én irányítottam az eseményeket | Az érzékelés hídjai | Zsákokat kereső foltok | Rákos kisgömböc
A száj még néha grimaszba rándul | Létezik-e Magyarország? | zsinórpadlásról lelógó emberi agy | szülni rest és meghalni gyáva | A kockázatvállalás szépségei | Bábupolgárok bankettje | Megkaptad, de nem érted | hagyott-e belőlem valamit a hepatitisz | Tudom, milyen szerencsés vagyok | Depolitizált évtizedek
Összes őrült tervem falkába gyűlve támad | Harminc év érvelés | én szeretem, ha megbolondul a szöveg | színházi ördögök | Radikális hibriditás | Neked nagyjából idáig fog tetszeni ez a vers | „A Nagymama szeme kinyílik.” | szégyenkezve és ámulva a széttartás liturgiáján
Egy „barbár” gentleman | boldog börtön leendne, büszke fogság | Bérházmagas, fehérbe öltözött fenyő | Soliman preparátuma kuriózum | Mosolyogj! Fotózlak. | Az idegen birtoklása | vörös vadász vén tétele | két test mitől lehet közös | istenkény nagy reccs hőhalál
