Pór Péter

A hírnév, írta Rilke Rodinről, a félreértések összegződése; Géher Istvánról írva ezt úgy fogalmaznám át: nem ismerek más költőt, aki annyit tett azért, hogy folytonos félreértések révén értesse meg önnön lírai alkotását. Két különösen szokatlan terminusát idézem, amelyeket az életmű…

A harmincéves háború, miként ez jól tudott, teológiai–metafizikai történés volt, mert hiszen (ahogy a regényben emlékeztetnek rá: Róma és Wittenberg között) a hit nevében folyt, Isten igazi megismerésre küldette minden részvevőjét; de a hit nevében feláldozta Isten teremtett világát, hatalmas személytelen tömeget hajszolt a halálba a föld színpadán az égtájak minden irányában, az „egyik hadsereg” és a „másik hadsereg” önkénye újra és újra lerombolta (és: le fogja rombolni) a falvakat és a falvak lakóinak az életét, a „hullámok” „tetemeket” hordoztak és fognak hordozni.

Ez az utolsó kötet Takács Zsuzsa szólásának bizonnyal a legautentikusabb, legszemélyesebb kötete — és éppen azért, mert a cím legelső „tiltott” szavától „tiltott” a külső borítóra rányomtatott, apokrif kórus-fohász legutolsó szaváig: „legyünk” minden síkon és minden elemében a parafrázis következetesen végigvezetett „másképp” számoló és szóló ihlete határozza meg.