Zajom

A langyos aszfalton fekve üvöltöttük a kedvenc számunk.
Azt a képet évekig követtem,
az emlékek maradékát folyton átszitáltam,
nem lett csend.
A langyos aszfalton fekve üvöltöttük a kedvenc számunk.
Azt a képet évekig követtem,
az emlékek maradékát folyton átszitáltam,
nem lett csend.
vannak dolgok, amik feleslegesek, mint az út feléd,
mint a színesnek képzelt szántóföldek, amin csak a szürkület játszik a fénnyel.
a megkívánt emlékeket, mint téged, az idő csak tartósítja.
ha percenként megfutamodom, te még azelőtt lezárod az utakat, hogy ezt eltervezhetném,
mert az elmélyülésnek nincs ideje, csak úgy megtörténik.