Összeszedte minden bátorságát és kinyitotta a kaput.
De te már úgyis tudod, hogy kint senkit sem talált.
Már az előtt tudtad, mielőtt ezt a könyvet elkezdted volna olvasni.
Mindig tudtad, hogy egyszer csak ez lesz, hogy senki sincsen.
Csak az ilyesmit az ember úgyse meri soha bevallani magának.
Másnak meg végképp nem.
Hát ez van.
Péterfy Gergely: Misikönyv, Kalligram, 2005, 19