Megmutatom a nőnek a virágaimat. Az egyik kiszáradt, szép volt. Hátha még kizöldül, tűnődöm, miért tavasszal halt meg? A másik virág is betegeskedik. Az orgona csak két óráig élt a vázában, ki kell dobnom, elfonnyadt. Nem jó, hogy két nárcisz van a vázámban, mondja a nő, tegyek bele még egyet, három lehet benne vagy öt, a temetőben kettő vagy négy, páros, otthon páratlan. Jó, teszek bele még egyet, mondom, de nem teszek.
Brenzovics Marianna: Kilátás, Kalligram, 2010, 90.