Holvoltálfiam, kérdezte, pedig pontosan tudta, hogy hol voltam.
Vidéken olvastam fel, anyám.
Megtiltom, hogy ezt a sok szemetet felolvasd.
Miért szemét, anyám?
Tudod te azt jól. Ne írj rólam több nekrológot.
Ezek novellák, anyám,
Undorító, amiket írsz, Szemét. Gyalázatos szemét. Ez mind csak a te korcs képzeleted szüleménye.
Bartis Attila: A nyugalom (részlet), Magvető, 2001, 14.