Ekkortájt ismerte meg a Cigányt, a Kozákot, és öreg barátjukat, Dadit. Ezeket a neveket úgy aggatták rájuk a városiak, mert nem tudták, hogyan is hívják őket valójában. A Cigány nem is volt igazából cigány, de bronzos bőre, hollófekete haja és sólyomarca miatt így szólították; bár ezt a nevet inkább azért kaphatta, mert egy öreg, fekete Hotchkissban lakott a téren, és bűvészmutatványokból élt. A Kozák fura egy fazon volt mongol arcberendezéssel, mindig nagy, szőrös kucsmát viselt, amitől egészen medveszerű lett. A kávézók teraszai előtt tangóharmonikázott, főként éjjel, mert nappal folyton részeg volt.
De Mondo kedvence az öreg Dadi volt. Egy part menti séta során vette észre őt: a földön ücsörgött egy újságpapíron. Az öregúr ott sütkérezett a napon, ügyet se vetett az előtte elhaladó emberekre. Mondo figyelmét egy kis, sárga, kilyuggatott kartonbőrönd keltette fel, amit az öreg Dadi maga mellett őrzött a földön, egy másik újságpapíron. Dadi kedvesnek és békésnek tűnt, Mondo egy kicsit sem félt tőle.
Jean-Marie Gustave Le Clézio: Mondo (részlet), Ujhelyi-Makó Vanda Éva fordítása
Dűlő 2014012