„Halálaid halálaim…”
À Ference Varga (Paris)
Akkor kettőnknek Sète volt a Tető
Gibraltár sírbolt védműveivel
minden kilátás a tengerre nyílt
fénybő tengerre s galambok galambok
szemfényvesztés a tündöklet vakít
de semmi bú csak hosszú keresés
a sírkövek közt megbújt az a sír
visszafordulunk le a kapuig
ott kell kivárnunk egy friss temetést
utána megnyugtat a kapuőr
föntebb van mint ahol mi föladtuk
családi sír de semmi különös
fakult szalag és elszáradt virágok
évfordulós ünneplés nyomai
körül a tengerparti temető
körül a szemfényvesztő tengerár
s galambok galambok mint akkor ott
mikor mi ketten még s csak ő sehol
Megjelent a Műút 2014044-es számában